E kép egy olyan játékot mutat, melyben az ország nagyobb területneveit fordítottam meg. Azaz, ha VISSZAjövünk a Tiszántúlról és Dunántúlról, azaz INNENre, s ha az Alföldről(Alvidék?:) )  FELjövünk, a FELvidékről meg LEjövünk, akkor tulajdont képezve megérkezünk az Északi-középhegységbe.

 

Romvárak az Északi-középhegységben
 

 

 Sík Sándor

A Vág ritmusai 

(részlet)

"...Vitézi ének a romvárak alól

Sasfészkei a sasapáknak
Farkasszemet néznek velünk.
Ők messze magason merednek,
Mi a völgyben ülünk.

Mi a völgyben ülünk?

Elfárad, míg fölér hozzájuk
Völgyhöz szokott pillantatunk.
Ezek az ősök! A fiak: mi
Idelenn maradunk.

Idelenn maradunk?

Mijük volt több, hogy fenn tanyáztak,
Hol a nap első fénye süt?
Karjuk acélosb? Fejük tisztább?
Tüzesebb a szívük?

Tüzesebb a szívük?

Sasfészkei a sasapáknak
Farkasszemet néznek velünk.
Nézésük néma szemrehányás.
S mi a völgyben ülünk.

Mi csak egyre ülünk..." (1910)

 

 

Magam részéről nagyon szeretem ezt vidéket a Kárpátokkal övezve, mintha csak atyai ölelő kart éreznék benne, ami véd, óv, s persze, szeret. Természetesen mindenki másként gondolkodhat, érezhet szép vidékeinkről, más képzetekkel, más szubjektumokkal. Én nem kívánom tagadni mély érzelmi kötődésemet szép vidékemhez, minden benne megbúvó és kimagasló értékére csodálattal, szeretettel gondolok, s ha tehetem, cselekszem is érte.

 

                                                    ---oOo---

 

Az Északi-középhegység szép része a Kárpátoknak, mely hegység a mai Magyarországgal határos országok területén fekszik, s melynek akár ölelő karjában, medencéjében élünk híresen szép fővárosunkkal, Budapesttel.

Mint tudható, az Északi-középhegység az a terület a mai Magyarországon, amely az ország egyik legnagyobb hegyvonulata, benne a legmagasabb ponttal, a Kékes-tetővel, melyet ma 1014 méter magasra számítanak a tenger szinjétől.

(Az én általános iskolás földrajzi atlaszomban a Kékes-tetőhöz még 1015 m volt írva a '80-as évek vége felé... )

E magyar középhegység több nagyobb és kisebb részre tagolt, legnagyobb területei a Börzsöny, Cserhát, Mátra, Bükk, Zempléni-hegység. Egyes szakirodalmak három nagy egységre tagolják: Nyugati-, Középső-, és Keleti szakszra.

Érdekesség e középhegység 3-as tagolásával kapcsolatosan, hogy egyes néprajzi írások a palóc népcsoportot (mely a khg.területén élt, él), szintén 3 részre, nyugati palócvidék, középső palócvidék, és keleti palócvidék területekre osztja, más néprajzi szakírások nyugati és keleti palócvidéket említenek.

Tudvalévő, mint más magyar vidékek is, az Északi-középhegység is számos szép építészeti remekművel büszkélkedhet. Mind a polgári, mind a vallási, mind arisztokrata, s mind a népi építészet területében. Találhatunk volt uradalmi épületeket, volt grófi kastélyokat, templomokat, kolostorok épületeit, de várakat is szép számmal. Amiről e fejezetben olvashatsz tőlem, azok a romvárak.

Romváraknak nevezhető mindenolyan építmény, mely több rendeltetéssel, funkcióval bírt az idők folyamán, s a legfontosabb feladatuk a védelem, az őrködés egy bizonyos, meghatározott terület felett. Többnyire a mai települések belterületein kívül, a külterületeken találhatjuk ezeket az építményeket. 

Tulajdonviszonyaik lehettek igen kalandosak is akár, de az biztos, hogy a ma használatos és alkalmazott megyrendszer nem tett jót a romvárak rendeltetétésnek, sőt, gyakorlatilag feleslegessé vált a váracskák, építmények s eredeti rendeltetésük. Ebből következve a birtoklásuk, a gondozásuk is egyre kétségesebb, már ha lehet még egyáltalán eme eredetileg őrző, figyelő szereppel bíró építmények gondozásáról, óvásáról beszélni. Persze, az olvasó most mondhatja, hogy a világ is változott, s már nem karddal a lovon történnek területfoglalások. Hogyne, ez igaz is, csakhogy eme építmények szimbólumok, jelképek. És egyáltalán nem negatív jelképek, hanem egy nép életének jelképei egy adott területen. Szerintem ez érték. Pontosan annyira érték, mint az adott nép maga. Hiszen a kultúra érték (megjegyzés: kultúra és civilizáció nem azonos fogalom) . 

Fontos ismerni történelmünket teljes mélységében és minőségében ahhoz, hogy még meglévő értékeink megérdemelt, illő figyelmet, gondozást, tiszteletet kapjanak.

Úgy tartom, ha a fát elvágják a gyökerétől, a fa gyakorlatilag halálra van ítélve, s a favágó kénye, kedve szerint darabolhatja, apríthatja a kivágott fát, akár el is égetik egyesek. Holott a gyökerek adják az élni tudást, mert táplálnak, gondoskodnak. Ezért a gyökerektől nem célszerű elszakadni. A gyökerek adják az életet. Minél inkább a gyökereire támaszkodik egy növény, annál gazdagabb és valószínűbb az élete.

Ezért is fontosak nekünk akár a romvárak is. Mert hozzánk tartoznak. S ami az emberhez hozzátartozik, arról illendő cselekedet gondoskodnia, gondját viselnie. Illendő cselekedet tehát gondját viselni a romvárainknak is. Nevezhető ez a gondviselő, őrző-védő, óvó-megóvó tevékenység akár kulturális humánusságnak is.

 

 (A cikk írása folytatás alatt)

---

 

Oldal: Romvárak az Északi-középhegységben
Népi kőfaragás - © 2008 - 2024 - kofaragas-nepi.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat