A Bükkaljáról a kőfaragás tekintetében

 

          A Bükkalja vidéke nagyjából 3 járást (régebbi néven kistérséget) foglal magába:

Bélapátfalvi járás

Egri járás

Mezőkövesdi járás

 

A térség legnagyobb lélekszámban lakott városa ma is Eger.

Mindenéppen megemlítendő Eger városa, hiszen I. István 1004-ben 10 püspökséget alapít, melyek egyike Eger.

Ez azért is fontos, mert vélhetően gyér lakossághoz nem emelnek püspökséget.

Azaz, Egert övezve valamilyen minsőégű és erősségű életnek lennie kellett már 1004-ben is. Hiába a környező falvak alapítóleveleiben javarészt 1200-1300-as első említése, mert ez csak az említés, de nem feltétlen a falvak léte. Püspökség ugyanis nincs lakosság nélkül.

Ezt támasztom alá I.István másik rendelkezésével is, miszerint minden 10 falu építsen egy templomot. I. István okos ember volt, valószínűleg nem hoz olyan rendeletet, amely teljesítehetetlen lett volna. Azaz tudhatta, hogy 10 falu emberei, lakossága legislegfeljebb 1 napi járásra építhet templomot. Ez azt feltételezi, hogy a falvak nem lehettek túl messze egymástól. Ha mondjuk gyalogszerrel egynapi járóföldről beszélünk, akkor ez kb. 30 km-t jelenthet. De feltehetőleg a 10 falu emberei nem gyalogoltak egy nap csak odafelé a közös templomhoz, tehát a falvak közelebb lehettek egymáshoz, mint 30 km. Megkérdőjelezhető e gondolatmenet, de el is fogadható. 

De tovább is indoklom fenti elgondolásomat.

Visszatérve Egerhez: a mai Vármúzeumban található többek között olyan régészeti lelet is, mely a tizenegyedik századra datált, s rozettás, palmettás oszlopfő, amely a kőfaragás, mint tevékenység létét a XI-ik századból már szépen mutatja.

Azaz, a kő megmunkálásából már a XI. sz-ban palmettás oszlopfő készült. Az oszlopfő logikusan nem faoszlopon állhatott, hanem kőoszlopon, vagy bordaív találkozásánál. Oszlopokból, bordaívekből sosincs egy, és kőből készültek, nem fából. Ami azt jelenti, maga az építmény is kőből készülhetett a XI. sz-ban.

Nézzük a legismertebb kőmegmunkáló kézi szerszámokat: véső, kalapács, fabunkó, ékek(vasékek), csákány, spiccvéső, stockhammer. És itt meg is állok pillanatra. A stockhammer egy redőzött négyszögletes kalapács, mely felületi díszítést, a felület érdesítését képes kialakítani, recés, érdes textúrát adva a kőnek. Német szó, stocken(ige)=megreked,megrekeszt, megakad , hammer(fn)=kalapács, azaz magyarra fordítva némi képzelőerővel: megakasztó, érdesítő kalapács. (tehát lehetne magyar neve...)

De érdekesnek tartom a kváderkő kifejezést is, mert bár a szót a latin quadrum=négyzet, az olasz quattro=négy szavakhoz is lehet kapcsolni, de lehet kapcsolni a német quader=téglatest szóhoz is. Ez azért érdekes, mert időszámítás kezdete környékén volt egy germán törzs, akit ma "kvád" törzsként említenek írások, s e törzs vidéke szomszédos volt Pannónia Provinciával, úgy tudom a Vág folyó környékén királyságuk is volt, de a római csatározások megdöntötték uralmunkat, s Pannóniában(ez a mai Dunántúl területe) telepítették le őket, i.sz. 50 körül. A kvádok betelepítését egyenlőre érdekességként említem.

(a téma folytatás alatt)

 

A települések legmeghatározóbb, legnagyobb, időket leginkább átvészelő építményei a templomok.

Régi szokás volt a templom köré temetkezés, e szokást egy késői, XVIII. sz-i rendelet szünteti meg. Eddig a templom logikusan és érthetően a település belterületén volt, többnyire középtáján, az átépítések, felújítások is többnyire mindig a régi templomot érintették. Ez azt jelenti, hogy ahol a templom ma áll, nagy valószínűséggel régen is ott állhatott, s nagy valószínűséggel temetővel körülötte. Ez az elgondolásom a fenti rendelet miatt, de iratokkal nem indoklom, mert elgondolás, írásos bizonyítékot valószínűleg templomi jegyzetekben lehetne találni. E rendelet megszülettekor kerülhettek ki a temetők a falvak szélére vagy külterületre. A rendelet ellenére maradt olyan település, melynek templomától nem messze van a temető. Vagy fordítva, temetőtől nem messze áll a templom. De gondolva az egri nagyobb temetőkre s Eger 1900 körüli beépítettségére, Eger temetői is viszonylag a település széli részein helyezkedtek el, nem a városban benn, régebbi térképek segítségül lehetnek a beépülés, beépítettség megtekintésében.

Ugyanígy a bélapátfalvi templomra is gondolva, vagy más kistelepülésekre. Érdekesség és nagy sajnálatom, hogy a bélapátfalvi templom mellett egykor kőedénygyár állott, közvetlenül a templom mellett. Ma már nincs meg, sem az épület, sem a gyár, pedig talán munkahelyet jelenthetne. De volt kőedénygyár Kőbányán is, a mai Budapest területén.

(A cikk folytatás alatt)

 

 

Oldal: A Bükkalja a kőfaragás tekintetében
Népi kőfaragás - © 2008 - 2024 - kofaragas-nepi.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat