Népi kőfaragás

Itt léphet kapcsolatba velem: stefi0011@gmail.com

Mecenatúra

Ez az a fogalom és vonzatai,

Mit szeretnék megtapasztalni,

Mert szeretek írni,

Szeretem a gondolatot magát,

A gondolat kincs,

Mert fölnevel, mint anyák.

Kínozhat kín,

A gondolat az saját,

Mondhatják:nincs,

De értelem az talál.

És szeretem szép magyar kultúránkat is minden értékével együtt,

mert kultúra által kap értelmet az idő.

" Jöjj hozzám bárhonnan..."

(Republic együttes)

                          Sz.S.

 Petőfi Sándor

Pacsirtaszót hallok megint

Pacsírtaszót hallok megint!
Egészen elfeledtem már.
Dalolj, tavasznak hírmondója te,
Dalolj, te kedves kis madár.

Oh istenem, mi jólesik
A harci zaj után e dal,
Mikéntha bérci hűs patak füröszt
Égő sebet hullámival.

Dalolj, dalolj, kedves madár,
Eszembe hozzák e dalok,
Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona,
Egyszersmind költő is vagyok.

Eszembe jut dalodrul a
Költészet és a szerelem,
Az a sok jó, mit e két istennő
Tett és még tenni fog velem.

Emlékezet s remény, ez a
Két rózsafa ismét virít
Dalodra, és lehajtja mámoros
Lelkem fölé szép lombjait,

És álmodom, és álmaim
Oly kedvesek, oly édesek...
Terólad álmodom, hív angyalom,
Kit olyan híven szeretek,

Ki lelkem üdvessége vagy,
Kit istentől azért nyerék,
Hogy megmutassa, hogy nem odafönn,
De lenn a földön van az ég.

Dalolj, pacsírta, hangjaid
Kikeltik a virágokat;
Szivem mily puszta volt és benne már
Milyen sok szép virág fakad.

Betlen, 1849. március 8.

Babits Mihály

Egy tintafoltról

Mi eddig rajtad kedves volt nekem,
a barna báj, a nemes különösség,
maguk méltók, hogy borzongásba kössék
nyugalomra úgysem hajló idegem.

Törésig roppanékony íveken
már érintésre zeng az, néha lő is,
mert húr is, bizony, nyíl is, bizony, ő is. -
Pattanj le róla, újabb énekem:

egy tintafoltról. Ének illeti
e tintafoltot. Áldott ez, s a nő is,
ki magában bármily izgató erő is,
egy folt az arcát uj csábbal lepi.

Bár minden mozdulatod ünnepi,
és bár vonásid váltásához értesz:
uj vonás mellé uj szín is kell, édes:
az maga szemem' már meg sem lepi.

De most: egyszerre tündérváltozás!
Simúlva állad bársony lejtejéhez
minő fekete felhőtörmelék ez?
Csöpp felhő - s az ég egész boltja más,

e bűvös, barna, bársony boltozás:
minden ivének voltam ismerője -
s most csöpp felhő - s uj fénnyel ragyog tőle
még kettős napja is! - csodás! - csodás! -

Áldom a Véletlen könnyű kezét!
Mire müvészet soha rá nem jőne,
ő festé ilyen újra 's ingerlőre
uj arcod fény- és árny- és színmezét.

Legjobb festőnek vallom őt ezért,
ki ílyen csodás pettyet s íly merészet
(selyemre) gyors ecsettel hevenyészett -
áldom a Mester Véletlen kezét!

E körén ködlő, végén véknyelő
koromkarikából folyamos igézet
teremtéséhez (hogy ily mű-egész lett)
mi eszközt használt a bölcs Keverő?

azaz (hogy szavam légyen egyszerő
- nem is értékeny tán e nyelvi-cifra -)
mit irtál? Téged ritkán látni irva -
mit irhattál? Nem vagy te írónő -

Mint bárki, bár intelligens leány,
nem vagy, mint más valaki, kék harisnya
(asztalodon disz-kötött Hölgyek-Titka,
s az Uj-Időkből uj szám, egynehány.)
Te - vándor s barna -: rózsák közt cigány!
mig szemeim mézaratásra mennek,
bokrodnál agyam szépen megpihenhet. -
Mit irhattál? Egy levelet talán.

1905 [?]

https://youtu.be/cE9jrq2vAiU

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat