Népi kőfaragás

A magyar néprajz és népművészet területén belül a kőfelhasználással és kőmegmunkálással kapcsolatos érdekességek

Rím, hím, gondolat

 

 

 

 

 

1794b.jpg                          Versek, 

mert Van, ami ideillő, akár én írtam, akár nem

 

  

 

Ismeretlen költő 

Számoló 

 

Egy,kettő,három, 

számolom a párom,

Négy,nyolc,tizenkettő 

A lábakon szép a cipő. 

 

Hamuban sült pogácsa,  

a kosárban óbor, 

Így bizony nem fogyunk ki 

Isten adta jóbul!

 

 

 

---xXx---

 

 

 

 

 

Szabó Stefánia 

Építőmesterek  

 

Van, ki hiszi, tükre arany, 

Balga ez és dologtalan. 

Látja arcát megcsillogni, 

s valóságként el is hiszi, 

nem törődve csaló vággyal, 

mert vágya van csak aranyságra, 

mit észvesztve óhajt, remél, 

elfeledve kínt és erényt. 

 

Kín és munka között tükörre idő nincs, 

mert szem munkát néz, szív a kínt, 

kéz és elme nem dologtalan, 

idő nem arannyal telik hasztalan. 

Elme értelmet keres, s talál, 

Szív értve dobog, kalapál, 

Kezek nem pihennek karosszéken, 

szerszámot fognak, egészen. 

 

Munkában az idő nagy kincs, 

Értő elme megbecsüli, 

Mert tudja, nem kell aranytükör, 

az ember maga, ki tündököl, 

ki sárból, földből felépíti 

mit megálmodott, 

s nemcsak reméli a világot,  

hanem megépíti olyannak, 

mit szeretne.

 

Mert neki s másnak az lesz a jó 

ha tér épül fel az álomból, 

kezét nyújtva segít másnak, 

nem várva a viszonzásra, 

hisz erény ez, ha segítsz másnak. 

 

Dolog, dolog, munka, munka,  

szépen, rendben, sorban-sorban, 

Hol magának, hol meg másnak, 

ketten együtt a világnak. 

Ez a tükör, nem az arany, 

ez mutatja, mi vagy magad. 

 

Mester az, ki földből teremt, 

s teremt az, ki földből emel 

valamit a föld fölé, 

hogy ember láss, és ne csak nézz. 

Két kéz az, mi javat teremt, 

bátorsággal emelheted 

munkára és munkáért, 

hátrahagyva minden kínt, 

mert örömre születik a szív.  

 

 

                                                         ---oOo---

 

 

 

Szabó Stefánia 

Báb és baba, ketten halad 

 

Messze-messze Nekeresden 

Lakott öreg Ember egyszer. 

Mivé levék? - kérdte néha, 

Mit tehetnék? -nézett méla. 

 

Egyszer aztán határozván,  

Játszó bábot gyártván, 

Bábot lábára állította, 

S útjára el is indította. 

 

Ment a baba, mendegélt, 

Aztán társra is remélt, 

Láttak zöldet, magas kéket,

Tovatűnő reménységet. 

 

Babák, bábok sokat mentek, 

reményekbe felejtkeztek, 

Mígnem egyik megkérdezi: 

Nem kellene megállani? 

 

Megálltak és széjjelnéztek, 

Minden-minden ugyanúgy lett, 

mint előtte, indultukkor, 

olyan volt és ugyanott volt. 

 

Mondja másik: mi világ ez, 

ha minden ugyanúgy marad? 

Tegyük másképp, mit lehet, 

mit nem bánt nap, se jegek. 

 

Mi az, mi ellenáll? Az anyag maga. 

A megdermedt föld színe, java. 

Kő, mely szilárd, erős, bátor, 

Nem ijed meg magától s a mától. 

 

Napja nincs, csak múló idő, 

Méltósággal viselendő, 

Minden időt daccal állva, 

Nem hajolva a rabláncba. 

 

Ki követ mozdít, változtat. 

Mert maga föld ez, átfogja 

Azt az ívet, mely játék csak

Embernek, de nem bábnak.

 

(2015)

 

 

                                     ---oOo---

  

 

Prohászka Ottokár 

Kő az úton

  

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

  

De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

 

 Nézd meg a követ, aztán kezdj el

Beszélgetni róla Isteneddel.

Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked. 

 

S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.

 

 

---oOo--- 

 

Müller Márta

 

 

Kő van, nem kevés,
Rád zúduló sziklatömb,
Nem nyíló csöpp gömb,
Nélküled akar lenni
Egész, nem szeretetben rész. 

 

 

 

 ---oOo--- 

 

Szabó Stefánia verse

Kőre követ, az az örök 


Talán melléd elkél e fény,
S ha már elkél, legyél serény.
Bazár s erény nem kél eggyé,
Lapát mellé ne légy szerény.
  

Kérők sorát ne válasszad,
Bérlők borát ne óhajtsad.
Tedd a követ egymás mellé,
Mind a tied, s tiéd a tér.

Kérő kérhet, kalmár jön-megy,
Bérlő elmegy, hit feledtet.
Föld és víz itt ki nem apad,
Kő, mi itt van, örök s marad.

Nemes, becses, s igen szerény,
Szépen, rendben egymás mellé
Kőre követ! Múlt és jövő
Kőre követ: örök jövő!

2015. január 29. 

 

 

 

---oOo--- 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 




 

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 4
Heti: 4
Havi: 9
Össz.: 20 613

Látogatottság növelés
Oldal: Rím, hím, gondolat :)
Népi kőfaragás - © 2008 - 2024 - kofaragas-nepi.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »