Szabó Stefánia művésztanár írása:
A népi kőfaragás szép, értékes területe a magyar néprajznak.
Nagyjából 2009 óta foglalkozom a népi kőfelhasználással a magyar néprajzon belül.
Saját kutatómunkát is végeztem, melyből egy írásos, szakmai bizottság előtt megvédett anyag született, a kutatásom eredményeivel és saját képanyaggal, művészeti elemzéssel.
Ezen munkámban javarészben a bükkaljai népi kőfaragással foglalkoztam.
Úgy tartom, hogy a bükkaljai kőfaragás mára megmaradt emlékei kultúránk történetében igen értékesek, mert ősi, művészettörténeti és vallási jegyeket egyaránt megőriztek. Kutatómunkám igen részletes, s gazdag motívumkincset tár fel a falusi kőfaragók által készített kőmunkák alapján, amelyek a Bükkalján ma még találhatóak. Sajnos,a régebb készült faragványokból sokat eladtak, elhordtak, akár ma is. Alig egy évtizede még temetőben ís előfordult "terméskő" síremlék darabjainak ellopása. Ez igen szomorú.
Munkám és eredményei, képanyaga semmilyen tankönyvben, szakirodalmi jegyzékben jelenleg sem szerepel, mert nem kapok segítséget ehhez, inkább hátráltatást.
Munkám eredményeinek, képanyagom saját fotóinak felhasználását senki számára nem engedélyeztem sem egyéni anyagi haszonszerzése, sem semmilyen más célból. Kutatómunkámból és szakmai írásomból anyagi hasznom nincs. Eredményeim felhasználására -különösen anyagi haszonszerzés céljából- senkinek nem adtam engedélyt
Szomorúan tapasztalom, hogy bizonyos népi megmunkálásokat, anyagfelhasználásokat, s készítőiket sok helyütt mellékes szereplőnek, kikerülhető tényezőnek ítélik, vagy ekként gondolkodnak róla.
A bükkaljai népi kőfaragás témakörében készült szakmai írásom egyszerű nyelvezetű, rövidfilm változata elkészült.
Az oldalon közzétett minden fotó a sajátom.
Egy szép, értékes mintázat kőfaragványon a Bükkalján: "szárnyas" kereszt
(Saját fotóm)
Sziklák között az én világom.
Hallgatom a hegyek dalát.
Futó szellő felhozza nékem
A ködtakarta völgyfenéken
Verejtékezők sóhaját,
Csattogó csákányok zaját.
Csákányos, haragos karok,
Mért töritek a szürke bércet?
A fényes Élet ez a hegy,
Ide nem vezet út, csak egy,
Alulról ide sosem értek.
Ez a hegy csak felül ad ércet.
Ami nektek fáj, nekem is fáj,
Éneketek az énekem.
De szomorú a ti nótátok,
Kétségbeesett könnyes átok
Zokog belőle szüntelen,
Napfénytelen, örömtelen.
Testvérek, hívnak a hegyek,
Szédületes szirti szerelmek,
S a tűzzel-tüzes napsugár.
Itt a villámok lelke jár,
Itt a némák is dalra kelnek.
A magasságok énekelnek.
(1910)